Költözünk :))

Sziasztok!! Elköltöztettük az oldalt ide: http://bloodyloveee.blogspot.com/

Bloody Love 5.rész Találkozás

5.rész

Secret Grammar School

Egy hatalmas nagy épület, ami inkább egy középkori kastélyhoz hasonlít mint iskolához. Ez a kép tárult elém mikor Angie megállt az épület előtti parkolóban. Félelem és izgalom járta át a testemet mikor kiszáltam a kocsiból. Zavart voltam, nem tudtam mit tegyek, de talán itt új élet vár rám, itt magamat adhatom.-gondoltam, miközben egyre közeledtünk a kapuhoz. Azt hiszem valamiféle fémből készűlt, gyönyörű mintákkal. Egy biztos, mestermunka.

-Ömm...Angie....Hova tűnt?Jajj most mit csináljak? Nem! Nem fogok nyafogni, ezt itt és most megfogadom. Miután átlépem ezt a kaput egyetlen kényeskedő szó sem fogja elhagyni a szám. Ha mégis ömm...Meg is van! Le kell vágatnom a hajam! Na indulás! Beléptem, egy hatalmas udvar volt az iskola közepén, tökéletesen egyforma kövekkel kirakva, egy szökőkúttal a közepén.Egy igencsak dallamos, kellemes hangra lettem figyelmes. Jesszusom ez a csengő?! Rohannom kel! Indulás! Hirtelen hogy, hogynem a földön találtam magam.

-Hé szöszi figyelj jobban!-szólt egy lány, szintén a földön ülve.

-Bo-bocsánat.-Á semmi baj. Te is újj vagy itt?- hangzott, a szerintem költőinek szánt kérdés.

-Szia a nevem Hayden Brittany McKay. Téged hogy hívnak?

-Sophiea Emilya Princess.

-Ó, milyen puccos neved van.

-Nem én választottam és lécci ne ítélj ennek alapján. Azért jöttem ide, hogy végre magamért szeressenek, ne a pénzemért.

-Sziasztok csajok ti is először itt?

-Ja.- válaszolt hangosan Hayden minden meglepetség vagy tétovázás nélkül.

-Én is. Sziasztok a nevem Nicole Carly Evans.Ó, dekis csinos.-mondta az újonnan betoppant lány kissé gúnyos hangvételben.

-Ne cikizd már, épp készül megváltozni. - jelentette ki Brittany széles vigyorral az arcán.

-Ccc...Majd én kezelésbe veszem őfelségét.

-Azért ne legyél kegyetlen Nicole.

-Ti ismeritek egymást?

-Nem.-hangzott egyszerre a válasz a két barnahajú lánytól.-Ilyenek a normális korombeli lányok? Félek az új énemtől.- futott át az agyamon a gondolat, egy enyhe kis mosoly kíséretében.

-Egyébként, nem csöngettek be az előbb?

-Jajj Sophie, ez nem katonaság. Első óránk nekünk meg még úgy sincs.-Ömm...Hayden. Ki az a lány a hátad mögött?

-Ki?- Britteny megfordult és-véleményem szerint-jelleméhez nem illő módon egy rövid kis sikoly hagyta el a száját.

-Sziasztok. A nevem Kiley Tifanny Goldwin, legyünk mind barátnők, jó?

-Na jó.- gondoltam.- Kezdem azt hinni, hogy nem is létezik olyan faj ebben a dimenzióban, hogy épelméjű emberiség.Vagy az eddigi, külvilágról alkotott képem mind téves volt?

-Halihó! Itt vagy még? Téged hogy hívnak?- támadott le az imént érkezett, hiperaktív leányzó, aki pechemre barnahajú. Remek! Kakukktojásbol, kakukktojás lettem.

-Hívd csak Sophienak.- válaszolt hejettem a furcsán kékszemű McKay kisasszony.

-Egyépként ti sem tudjátok, hova tűnt ilyen hírtelen Angie?- kérdezte Carly a szökőkút vizsgálgatása közben.- Amúgy feltűnt már neketek, hogy ez a szobor pont úgy néz ki mint ő?-Jé, tényleg!- kiáltott fel Tifanny.

-Az meg, hogy lehet? Ez az aranyféle tábla azt írja, hogy ,, Készűlt 1852"- olvastam fel hitetlenkedve a megdöbbentő adatokat.

-Bizonyára az egyik őse, vagy nem tudom.- bizonytalanodott el az eddig, teljes határozotságot mutató barnaszemű Miss Evens.

-Próbáltam terelni a témát, nehogy a végén még valami őrültséget találjanak ki.-Lányok!

Mi lenne ha körbenéznénk a suliba?- szánalmas próbálkozás.

-Rendben!- jelent meg előttem hírtelen egy zöld ragyogó szempár.

-Kylei, ne hozd már a szívrohamot szegénykémre! Terveim vannak vele.- erre a mondatra hírtelen kirázott a hideg.

-Akkor induljunk is! Úgy nézem elég nagy ez a suli.

-Ne szaladj, Hyden! El fogsz esni!- szóltam, a már tíz méterre előttünk járó lány után.

-Emy, én veled ellentétben nem vagyok topa.- közölte velem Brittany hátrafordulva.

-Új életfelfogásom még mindig nem tartalmazta a káröröm művészetét, de a bosszúvágy már kezdett kialakúlni, ezért csak úgy véletlenül felejtettem el szólni, hogy egy nagy oszlop van mögötte.Ezek után csak egy nagy puffanást és Hayden nyöszörgő hangját lehetett hallani.

-Áu, ez hogy kerűlt ide?- váltott át a hangja nyafogóból, fenyegetővé.

-Most akkor indulunk?- kérdezte Nicole türelmetlenkedve.

-Milyen magas ez a lépcső.- csodálkozott a macskaszemű Goldwin hölgyemény.

-Ha leesel ne várd, hogy elkapjalak!- szólalt meg, az épp a földről feltápászkodó Eny.

-Ne magadból indulj ki!- nevetett fel Carly kissé gúnyosan.

-Tifanny már fönn is van. Látod nem esett el.

-Kiborító, most már magáról is harmadik számban beszél.- és ezzel a mondattal fel is adtam a normális emberekről alkotott reményeimet.

Bloody Love 4.rész Nicole Carly Evans

Nicole Carly Evans


Nicole egy 16 éves, hosszú barna hajú és barnaszemű lázadó amerikai lány. Legkedveltebb szórakozása, hogy bosszantja a szüleit. Bár ezt nem gyakran teheti meg mivel alig vannak otthon. Egyfolytában dolgoznak, de ezáltal nagyon sok pénzt keresnek. Van egy gyönyörű emeletes családi házuk. Nicanak van egy igen kedves és becsületes bátyja, Dylen. Mivel legtöbbször ketten vannak otthon, szinte elválaszthatatlanok. Ennek van előnye is és van hátránya is. A legrosszabb benne az, hogy nagyon apáskodó, vagyis védi mindentől beleértve a fiúkat is. Mivel Carly elég eleven lány és nem tud megülni egy helyben kénytelen este kiszökni a bulikba, ahova persze mindig meghívják, hisz ő a suli legnépszerűbb csaja. Egyik nap a suliban a végzős és igen nagy hírnévnek örvendő Jason sétált végig a folyosón egyenesen Nica felé. A lány arcán enyhe pír tűnt fel, mivel már rég kiszemelte magának a srácot, de még nem merte megszólítani. Nicole mellé állt a falnak dőlve és nekikezdett a mondanivalójának.:
- Szia cica-mica van programod ma estére?
Carly próbált menőnek tűnni és így szólt:
- Először is a nevem Nicole és nem cicamica. Másodszor attól függ, hogy miért kéne ráérnem?
- Lesz egy 18. szülinapi bulim a Clubban és arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt. - mondta a fiú egy szemtelen mosoly kíséretében.
Nica vissza akarta fojtani a sikítást, ami készült kitörni belőle, de ez csak részben sikerült. Aztán egy kis szünet után rákezdett.:
- Hát valószínűleg nincs más programom, és el tudok menni, hacsak a bátyjám időközben nem szögezte be az ablakomat. - mondta Carly levegő után kapkodva.
- Rendben 9-re érted megyek .- rákacsintott a lányra aztán tovább folytatta útját a tanterem felé. Eközben Nicole remegő lábakkal dőlt a szekrényének. Ekkor még nem sejtette, hogy egy igen nagy hibát követ el.
Iskola után Nica rögtön hazasietett, hogy elkezdjen készülődni az estére. Szerencsére Dylen nem volt otthon, de hagyott egy levelet: Szia hugi, bocs, hogy nem leszek otthon mikor hazaérsz de Sarahval mentem sétálni. Vacsora a mikróban. aí: Dylen
- Sarah? Na mindegy de legalább életemben először az ajtón távozhatok.
Nicole felszaladt a szobájába és kidobálta az összes ruháját a földre és válogatni kezdett. Három óra próbálgatás után egy pánt nélküli, felül flitterekkel díszített top, és egy fehér miniszoknya mellet döntött. Jobbnak látta ha a szoknya alá húz egy fekete legginget. Saját stílusát belecsempészve a szettbe egy fehér magas szárú dorkóval egészítette ki az öltözékét. Továbbá megfűszerezte az összeállítást egy ezüst övvel és 3 darab egymásba kapcsolódó karkötővel. Mivel tökéletes bőre volt Carly sohasem használt alapozót sminkelésnél. Fekete szemceruza, szempillaspirál és pink színű, eper ízű szájfény. Befejeződött a készülődés és még volt fél órája, ezért úgy döntött felhívja Jasont.
- Ömm. Szia, itt Nicole. Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem tudnál e előbb értem jönni mivel már elkészültem.
- Persze, én is épp most akartalak hívni, hogy a buli a házamban lesz ezért hamarabb megyek érted.
Öt perc és ott vagyok.
- Rendben, várlak.
Mikor a fiú odaért kiszállt a kocsiból és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Aztán megjegyezte, hogy milyen csinos és már indultak is. Hamar odaértek. Már a kocsi feljárónál hallani lehetett a zenét. Mikor beléptek az ajtón minden szempár rájuk szegeződött. Nica egy kicsit megrémült, de hamar azonosulni tudott a helyzettel és kicsit élvezte is a figyelmet. Éjfélig folyamatosan táncoltak, nem csoda hát, hogy teljesen kiszáradtak. Jason odanyújtott egy italt Carlynak. A lánynak fogalma sem volt mi az a valami amit iszik de nagyon ízlett neki. Ezért vagy tíz pohárral elfogyasztott belőle. Már azt se tudta hol van. Egy másik pillanatban azon kapta magát, hogy egy emeleti szobában van Jasonnel, aki éppen segített neki vetkőzni. Nicole először nem tudta, hogy mi történik de aztán magával ragadta a hév és vad csókolózásba kezdett a fiúval. Már majdnem ott tartottak, mikor valaki benyitott az ajtón. Dylen volt az, először döbbenet majd düh ült ki az arcára.
- Most azonnal szállj le a húgomról. - kiabált a fiúval.
- És ha nem akkor mit csinálsz?
- Ezt. - és Dylen akkora pofont lekevert Jasonnek hogy az leesett az ágyról.
Ezután elkezdtek verekedni és már a bulizók közt voltak és ott ütötték egymást. Nica gyorsan felöltözött és utánuk rohant.
- Hagyjátok abba! - Jason már a földön volt.
- Nagyot csalódtam benned. - mondta Dylen és kisétált a házból.
Carly kiszaladt vele és elkezdett vitatkozni.
- Semmi jogod beleszólni az életembe! Nem vagyok már az a kislány akinek fogni kell a kezét nehogy elessen!
És egyébként is, hogy kerülsz te ide?
-Saraht is meghívták a buliba. Én eljöttem vele aztán felmentem az emeletre megkeresni a mosdót de annál sokkal érdekesebb dolgot találtam!
Az én felelősségem vigyázni rád!
- Nem vagy az apám! - és elfutott. Nem tudta hova csak vitte a lába előre, mígnem nekiütközött valakinek.
-Ó, elnézést.
- Semmi baj Nicole. Az én nevem Angie.
Jaj kérlek te ne kérdezd meg hogy honnan tudom a nevedet, csak tudom és kész.
- Mit akar tőlem?
- Szeretném ha velem jönnél egy magániskolába, ahova csak különleges képességű gyerekeket veszünk fel.
- Bennem nincs semmi különleges.
- De van, csak még nem tudsz róla.
- Mindegy, ennél rosszabb már úgy sem lehet az életem. Indulhatunk!

Bloody Love 3.rész Sophiea Emilya Princess

Sophiea Emilya Princess


Sophie egy 16 éves, hosszú szőke, enyhén hullámos hajú, kék szemű lány. Gazdag a családja, mivel szállodaláncuk van. Ezáltal a francia lány el van kényeztetve. Kitűnő tanuló az iskolában, öt magántanárral ez nem is meglepő. Nincsenek barátai, akik közelednek hozzá azok is csak a pénzéért. Azonban Emi nem akar ilyen lenni, ő ugyan olyan szeretne lenni mint a többiek. Megdolgozni a pénzért, mint mindenki más. A legnagyobb álma az, hogy énekesnő legyen, a szülei viszont hallani sem akarnak róla. Emilya egy lelkileg teljesen összezavarodott, elveszett lány aki nem találja helyét a világban. Nem könnyíti meg a helyzetét idősebb testvére Seht sem, aki már több éve a szülei fejéhez vágta, hogy belőle aztán nem lesz ilyen kis nyápic ficsúr mint a hugából és kollégiumba költözött. A lány ezután már teljesen magára maradt. Szerelmes sem  volt még, ahoz ő túlságosan visszahúzódva, zárkózottan élt. És még mindig így élne ha egy nap nem talált volna egy szórólapot az utcán, amin ez állt.: "Tudsz énekelni? Úgy érzed megvan benned a tehetség? Akkor gyere el az új tehetségkutató versenyre."
Miért is ne? - gondolta.
El is indult az épület felé. Mikor benyitott, a földbe gyökerezett a lába.
- Ennyi ember. Jó ötlet ez? Hisz iskolába kéne mennem.
De aztán eszébe jutottak bátyja szavai.: "ilyen kis nyápic ficsúr"
- Nem! Itt az ideje, hogy a saját  lábamra álljak. Magamért, és hogy bebizonyítsam Sehtnek és mindenki másnak aki nem hitt bennem, hogy igen is érek valamit!
- Elnézést hölgyem, a meghalgatásra érkezett? - kérdezte egy női hang Emily háta mögül.
- I-igen.- válaszolt a lány kicsit zavartan.
- Akkor legyen szíves húzni egy sorszámot.
- Jó.
45. Ó ez elfog tartani egy ideig.
Aztán helyet foglalt egy széken a sarokban álló kis cserepes növény mellett. Egy óra múlva már csak két lány várt Sophie előtt. Pillangók röpködtek a hasában az izgalomtól. Most ő volt a soros. Bement a stúdióba, vett egy mély levegőt és énekelni kezdett. A zsűrinek elállt a lélegzete mikor meghallották azt az angyali hangot. Az előadás után meg is akarták kötni a szerződést Emivel, ám akkor hirtelen felbukkant egy váratlan személy. Emilya apja volt az. Dühösen nekikezdett mondani valójának.
-Nem fognak itt semmilyen szerződést kötni! Nagyot csalódtam benned.- és akkora pofont adott Sophienak hogy az a földre zuhant. Hisztérikus sírás tört ki a lányból, aztán se szó se beszéd kirohant az utcára. Majdnem egy száguldó kocsi elé vitte a lendület amikor egy kéz hirtelen megragadta a vállát.
-Mi a baj hugi? Apuci nem vette meg a százezredig cipőt, ami annyiba kerül hogy egy egész ország jól lakna belőle?
- Nem tudsz te semmit!- kiáltott fel hirtelen Sophie.
- Jesszusom. Mégis mi történt? Nem úgy viselkedsz mint régen.
- Semmi különös. Csak éppenséggel a drága édesapám most törte darabokra az álmaimat!- és Emi elrohant.
A város mellet volt egy kis tó. Tiszta, csillogó vize, minden nyugtalan léleknek segít, hogy megbékéljen. Emily mindig ide járt ha valami felzaklatta. Most is itt talált búvóhelyet magának. Aztán belenézett a kristálytiszta vízbe, s saját magát látta, de magában azt gondolta, ez nem én vagyok. Újból könnycseppek gyülekezte a szemében, de mielőtt kitört volna belőle a sírás, megpillantott egy másik alakot a sajátja mellett. Hirtelen megfordult, és egy nőt pillantott meg.
- Szia Sophie, az én nevem Angie. Ha úgy érzed elvagy veszve és nincs miért maradásod, gyere ma este a reptérre.
- Honnan tudja a nevemet? És miért mennyek a reptérre? Egyébként meg úgyse engednének el.
- Először is, ne kérdezz ennyit. Másodszor mert az Amerikai Egyesült Államokba utaznánk egy magániskolába, és te is a kiválasztottak között vagy. Ja és nincs semmi akadály. Szökj ki!
Ezután Angie mélyen a lány szemébe nézett, ezzel eltörölve Emilya minden bizonytalanságát.
Aznap este Emi bezárkózott a szobájába, még egy pillantást vetett régi fényképeire és egy csinos kis táska társaságában amibe a ruháit pakolta kimászott az ablakon. Fogott egy taxit és csak ennyit mondott.:
-A reptérre, kérem.

Bloody Love 2.rész Hayden Brittany McKay

Hayden Brittany McKay

Hayden egy 16 éves lány. Vállig érő barna haja van és kék szeme. Szegény családból származik viszont nagyon okos, ezért ösztöndíjas tanuló. Egyke gyerek. Elég furcsa személyiség mivel annak ellenére, hogy jól vág az esze, könnyen elveszti a fejét. Majdnem minden nap verekedésbe keveredik. A legtöbb fiú a környékről már inkább messziről elkerüli. Nincs sok barátja de akik vannak azokkal nagyon jól szórakozik. Szeret sétálni a parkban a barátnőivel és fagyizni a sarki cukrázdában. Az elmondása szerint ott a legfinomabb a sütemény egész Kanadában.

Nagyon szeretne bekerülni egy iskolába az USA-ban és ilyen jegyekkel könnyen el is érheti a célját. Azonban a szülei nem nagyon szeretnék, hogy elmenjen. Egyrészt mert féltik elengedni másrészt mert segíteni kéne otthon. Ennek ellenére Any kitart az álmai mellett és ilyen erős személyiséggel valószínüleg ki is harcolja magának amit akar. Az egyetlen nagyobb hiba amit elkövetett az életében az az volt, hogy beleszeretett egy fiúba akibe nem kellett volna. Nagyon helyes fiú és Hayden is nagyon szép de legjobb esetben is csak kihasználná szegény lányt mert neki inkább az ilyen rózsaszín plázacicák jönnek be. Sajnos ebben Any olyan elvakult, hogy akár meg is változtatná a személyiségét. Ennek legfeljebb az lenne az eredménye, hogy lelkileg teljesen összeomlana. Szerencsére vannak akik mellette állnak és visszarángatják a földre. Egyik nap Hayden tovább maradt az iskolában mert az irodalomtanár megkérte, hogy segítsen neki. Mikor hazaindult már sötét volt. A Hold sem látszott ki a felhők mögül. Csak pár halványan világító utcai lámpa segített a lánynak a hazatalálásban Egy söét utcán vezetett át a diáklány útja. Lépéseket hallott maga mögül. Egy hideg érzés járta át a testét. Mivel nem volt az a félős fajta, ezért hamar összeszedte magát és felkiáltott.

- Akárki is az jöjjön elő!

-Egy magas férfi lépett elő egy útmenti sikátorból. Arcán féloldalas mosoly. Nem volt egyedül.  4 másik fiatalabb srác tűnt fel mögötte. Any észrevett valakit közülük. Egy ismerős arcot. Ő volt az. Az a fiú akibe Hayden olyan nagyon szerelmes volt.

Más alkalmakkor már rég elkezdett volna rohanni vagy éppen verekedni, de most nem. Nem tudott. Egyszerűen nem tudott megmozdulni. A félelem és értetlenség kiült az arcára. Egyre csak közeledtek. Már majdnem elértek hozzá, mikor a szűk kis utcában feltűnt egy fekete sport kocsi. Brittanynak döntenie kellett. Maradjon itt velük a biztos veszélyben vagy üljön be egy vadidegen autójába? Pár másodper szünet után Any megmozdult és egy hirtelen mozdulattal beugrott a kocsiba, még mindig remegve, félelemmel telve. A jármű egy pillanat alatt eltűnt az éjszakában. A lány csak akkor nyugodott meg mikor rápillantott a vezetőülésben ülő sofőrre. Egy nő volt az. Hosszú fekete haja, gyönyörű fehér bőre és tökéletes alakja egyszerűen elbűvölő volt. Hayden sem tudta levenni róla a szemét. Csak akkor tért magához mikor a nő megszólalt.

- Miss McKay, üdvözlöm.

- Honnan tudja a nevemet és ki maga?

- Az nem fontos és az én nevem Ange a leendő igazgatónőd.

- Hogy mi?

-Jól hallottad. Most hazaviszlek. Gyorsan csomagolj össze és indulunk is.

- De ez, hogyan? Még nem is jelentkeztem. - kétségbeesés és értetlenség szűrődött ki Any hangjából.

-Már régen figyellek téged is. Nincs idő több kérdésre. Itt vagyunk. Csak a legfontosabbakat pakold be, 10 perced van. Csöndben nehogy felébredjenek a szüleid.

Hayden kissé kételkedve de benyitott a házba. Bepakolt pár ruhát, a pénztárcáját és már indultak is. Ettől a ponttól fogva Brittany élete teljesen meg fog változni.

Bloody Love 1.rész Kylei Tiffany Goldwin

Kylei Tiffany Goldwin

Kylei egy 16 éves középhosszú barna hajú, zöldszemű lány. Normális életet él. Van egy idegesítő öccse de ő nem sok port kavar a történetben. Van egy kis beütése vagyis túl pozitív, energikus és legtöbbször úgy viselkedik mint egy 7 éves kislány. 4es tanuló és suli után egy aranyos kis kávézóban dolgozik pincérnőként. Imádja az állatokat és a strandot. Egyszer egy nap nagy vihar sújtotta Londont és szegény Kyleinak gyalog kellett suliba mennie. Persze hogy esernyő nem volt nála. Mikor beért a suliba már úgy nézett ki mint egy kölyökkutya aki beleesett a medencébe. Az egész napja úgy telt hogy letüsszentett minden tanárt. Suli után elment a kávézóba dolgozni de akkor már nagyon beteg volt az arca kipirult és szédült. Rászolt a főnöke, hogy siessen már azzal a rendeléssel. Tiffnek már így is elég baja volt ráadásul a nagy sietségben megbotlott a saját lábában. De ismeritek a mondást-amit most találtam ki XD- Ki megbotlik a lábába az a helyes pasit várhatja. Hát így történt a mi kis bicebócánkal is. Az összes mindenség ráborult az egyik vendégre, Kyleival együtt. Hogy az a pasi milyen helyes voltXD. Rámosolygott Tiffre. Aztán a lány elájúlt. Hogy történt azt nem tudom de Kylei egy taxiban találta magát fejét a cuki pasi ölébe hajtva.

-Na végre felébrettél.Hol laksz?-kérdezte Jorden- mivel így hívják-még mindig mosolyogva.

Nem tudni hogy a lány ügyetlenségén vagy az átázott pólóján vigyorgott.

-Az én nevem Jorden.

-Jó reggelt Den, az én nevem Kylei Tiffany Goldwin.

-Den?

-Aha Jor-Den.

-Jaa. Ömm akkor elmondod hol laksz vagy inkább szívessebben jönnél fel hozzám? (perverz mosoly)

-Van kutyusod?

-Nincs. Miért?

-Csak mert ott van egy kóbor...

-Mi? Kiskutya?

-Nem. Falevél.

-Őőő bizti nem verted be a fejedet?

-Biztos. Még a nyakamon van. Azthiszem. Ja és most forduljunk balra. Most jobbra. Megint balra és tádá...ja nem ez szeméttelep. Itt is sokszor voltam.

-Ki vagy te?

-Még mindig

Kylei Tiffany Goldwin!

-Jófej vagy.

-Tudom nem most mondtam hogy nem vertem be? Amnézizid van?

-Hogy mi? Na mindegy én itt lakom 2 utcával alrébb. Feljössz vagy sétálsz?

-A lábammal sincs semmi baj.

-Na ebben most tévedsz. Kificamodott a bokád.

Na itt vagyunk. Feljössz?

-Igen. De ugye nem te vagy az a bizonyos cukrosbácsi?

-Mi??

-Hát tudod hogy ne fogadj el cukrot az idegenektől.

-Hány éves vagy?

-16.

-Biztos nem 7?

-17? Ó köszi.

-Hagyjuk.

(a házban)

-Tudod a szüleid számát?

-Nem.

-Akkor hogy jutsz haza?

-Majd Pepi kiszagolja hol vagyok.

-Ki?

-A kutyusom. Ó hol a táskám?

-Milyen táskád?

-A suli táskám.

-Asszem a munkahejeden hagytad .

-Áááá holnap töri dolgozat.

-Agyam oda?

-Mit?

-A dolgozatot.

-Hö?

-Anyám a töri tanár. XD

-Igen igen igen .

(másnap)

-Őtőst kaptam, ötöst kaptam. Ömm tanárnő?

-Igen.

-Egy ilyen boszorkánynak hogy lehet olyan cukorka fia?

-Hogy mi?!

-Olyan édi mint egy kiskutya amit szerintem vennie kéne neki.

-Na most elegem van belőled. Irány az igazgató!!

(a folyosón)

-Remélem ő meg az apja.

(bent)

-Miért vagy itt?

-Mert Meriell tanárnőnek nincs kutyusa.

-Mi van?

-Ó de aranyos az inge azok cicák rajta?

-Igen te vagy az első aki észrevette. Na most menj.

-Viszlát.

(elment a strandra)

-Ó dejó vizespóló verseny.

-Te már tegnap megnyerted.-szólt egy hang a háta mögül.

-Á szia Jo-Jo.

-Maradjunk a Dennél.

-Okéé.

Mikor Kylei hazament egy nő éppen beszélgetett a szüleivel, aztán így szólt.

-Szia a nevem Angie és egy amerikai magániskola igazgatónője vagyok. Gratulálok. Mostantól az én diákom vagy.

Bloody Love előszó

Ez a történet 4 lányról szól akik nem ismerik egymást sőt nem is egy országban laknak.

Az egyik az USA-ban a másik Franciaországban lakik. A 3. Angliai és a 4. Kanadai. Mind a négy külön személyiség. Egy mégis közös bennük. A múlt. Amit egyenlőre még homály fed. Egyikük sem az aminek gondolják magukat. Az egész katasztrófa akkor kezdődik el amikor valamilyen véletlen folytán egy iskolába kerülnek. Szerelem, barátság, ellenségek, mágia, misztika, vámpírok,vér. És persze a kimaradhatatlan Humor. Úgyhogy sírjunk, féljünk és röhögjünk együtt.

Kezdjük el?